Ferenc, II., Habsburg-Lotaringiai (Firenze, 1768. febr. 12.-Bécs, 1835. márc. 2.): német-római, majd osztrák császár, magyar (I. Ferenc) és cseh király. - II. Lipót fia. 1792: apja korai halála után vette át az uralmat, melynek első évtizedeit a fr. forr. és a napóleoni háborúk határozták meg. Vez. egyénisége volt a fr-ellenes koalíciós háborúknak (1792-97, 1799-1801, 1805), amelyek sorozatos vereségei során lemondott az itáliai birtokokról és az örökös tart-ok egy részéről, pl. Tirolról. 1804: miután Napóleon cs-rá koronázta magát, ~ fölvette az osztr. cs. címet (1806: lemondott a ném-róm. cs. címről s a birod-at megszűntnek nyilvánította). 1809: újabb háború Fro. ellen, vereség Wagramnál. 1810: Napóleon feleségül vette leányát, Mária Lujzát. 1813: csatlakozott a porosz-orosz szövetséghez, 1814-15: a bécsi kongressz. visszaadta Au. elvesztett tart-ait. 1815: a Szent Szövetségben döntő szerepet vállalt az eu. népek elnyomásában. Hatalmát a bürokratikus államigazg-ra, a szigorú cenzúrára és a titkosrendőrségre alapította. - Mo-on teljesen elfordult a jozefinista szellemtől. 1795: kivégeztette a m. jakobinus mozg. vezetőit, 1811: a papírpénz leértékelésével (devalváció) súlyos kárt okozott a m. birtokosoknak. 1825: összehívta a m. ogy-t, de elutasította a rendi sérelmeket. 1827: megerősítette a Mo. különállását biztosító korábbi törv-eket. 1832: összeült az új ogy., amelyen nem tudta megakadályozni a reformkor fő problémáinak megvitatását. Ba.J.

Meyers IX:289. - Mo. tört. V:441, 601. - Hamann 1990:115.

Ferenc, II. német-róm. császár